Az Aikidóval 1992-ben, már egyetemistaként találkoztam, de azt megelőzően, általános iskolás koromban 2 évig judóztam és 2 évig (kyokushin) karatéztam. Gimnáziumi éveimre már csak a foci és a zenehallgatás maradt. Aikidós "pályafutásom" közben egy évig tanultam kempót is, majd Szabó András kenshintől úgy 9 év alatt a kardvívás alapjait sajátítottam el.
Az Aikidót a BME-n kezdtem Makó Ferenc (4. dan) és Vass Zoltán (4. dan) irányítása alatt. Később, mikor a közös edzéseik szétváltak, Makó Ferinél maradtam, de ellátogattam Molnár János (5. dan) edzéseire is.
Az Aikido a kezdetektől fogva mély nyomot hagyott bennem. Talán ennek köszönhető, hogy 7 éves fennállása alatt az Aikido Magazin felelős szerkesztője voltam, illetve megalapítottam a Szenzár Kiadót, ami eleinte kizárólag Aikidóval és japán harci szellemmel kapcsolatos könyveket adott ki.
1997-ben hoztam létre a Misogi Aiki Dojót, később ezzel párhuzamosan a Hikari Dojót, ahol iaidó edzéseket tartottam (a család és a vidékre költözés miatt azóta abbahagytam az iaidót).
1998-99-ben (BME-s társaimmal) elvégeztem az Aikido-edzői tanfolyamot.
Az Aikido gyakorlása és tanítása során fontosnak tartom a tudatosságot és a hatékonyságot, és úgy gondolom, hogy az Aikido lényege (az Aiki) nem a kötött formákban, hanem azok mögött rejlik. Ezt még nem sikerült megtalálnom, bár úgy érzem, az évek során valamivel közelebb kerültem hozzá. Lényegresnek tartom azt is, hogy az Aikidót ne csak az edzőteremben gyakoroljuk, hanem jelenjen meg a mindennapi életünkben is: pl. környezettudatosságunkban, természetszeretetünkben, világnézetünkben.
És amit még meg szoktak kérdezni: mind a 4 dan-vizsgámat Tamura sensei előtt tettem, Budapesten.
"Civilben" nős vagyok, 3 kópé fiú apja - családommal a Velencei-tó mellett élünk. Az Aikido mellett komolyan foglalkozom asztrológiával, érdekelnek az ősi kultúrák és a magyar hagyomány, szeretem a természetet, a jófajta vörösbort és a heavy metal számos vállfaját.
Kisgyerekkorom óta sportolok, 10 évig versenyszerűen síztem. A természetes mozgás iránti igényem folyamatos, ezért különféle sportokat gyakoroltam.
Az egyetem elvégzését követően 1995-től 1997-ig jógát tanultam, majd 1997 őszén egy barátom javaslatára csatlakoztam Kárpáti Gábor Csaba frissen indult dojójához. Az elmúlt több, mint 15 évben rendszeresen gyakoroltam és szükség szerint oktattam a kezdőket.
2002-2003-ban elvégeztem az Aikido-oktatói tanfolyamot.
Az Aikido tanulása számomra egy folyamat, amely során egyre közelebb kerülök önmagamhoz. Az alapelvek gyakorlását a dojón kívül a hétköznapokban, munkám során is igyekszem alkalmazni.
Lányommal és fiammal valamint párommal a Zsámbéki-medence egy kis településén lakunk a természet közelségében. Szabadidőmet kertészkedéssel, kirándulásokkal és barátaim körében töltöm. Igyekszem olyan rendezvények szervezésében részt venni, amely során az emberek közelebb kerülnek egymáshoz és a természethez.
Életem egy mozgásszegény korszakában, 2001-ben elhatároztam, hogy kipróbálok valami harcművészetet, mivel vonzott azok misztikussága, s mert úgy gondoltam, hogy az edzések segítenek karban tartani a testem.
Az Aikidóra véletlenül esett a választásom, de már az első edzés után tudtam, hogy ez a választás nagyon szerencsés volt. Azóta is töretlen élvezettel járok az edzésekre, s az Aikido az életem mindennapi részévé vált: kardkézzel nyitom a lengőajtókat, s a barátaim már igencsak megelégelték azt, hogy néha ikkyókat, s egyéb aikidós technikákat szoktam rajtuk bemutatni.
