edzésről írok most nektek – legalábbis ebben a tanévben –, mely megtartatott 2014. június 12-én, csütörtökön, a Budapest XI. kerületi Bárdos Lajos Általános Iskola tornatermében és egyik szabadtéri pályáján.
A szabadtéri, műfüves pályán most kivételesen az aikidó helyett voltak, akik fociztak. Mivel ez a nap egybe esett a foci vb kezdetével is, ezért talán azt is mondhatnám, stílszerűen.
Szokásomtól eltérően ezúttal én értem legelőször a tett színhelyére, elég korán, fél órával az edzés kezdete előtt és egy negyed óra elteltével, mikor nem jött senki, elkezdtem aggódni, talán én tartom, veszek részt az edzésen egyedül. A lelkem mélyén azért tudtam, hogy ez nem fordulhat elő.
Első fecskeként idősebb – csak a megkülönböztetés miatt – és fiatalabb Fehér Gábor jelentek meg az öltözőben, focilabdával a kezükben, feltévén a kérdést, ugye én is focizok. Mikor vettem elő a gí nadrágot és felsőt a táskámból, kicsit elszontyolodtak, mondván remélhetőleg nem kettőjüknek kell két csapatot alakítaniuk. Aztán lassan-lassan elkezdtek szállingózni a többiek is, úgyhogy 10 percen belül egész népes csapat gyűlt össze.
Mivel ezúttal a kezdő és haladó edzés együtt lett tartva, így már az elején is sokan voltak hakamások is. A nagy hőségre való tekintettel ezúttal kevesen vették fel fekete nadrágszoknyájukat, amit meg tudok érteni, hiszen sima gíben is azt hittem megpusztulok, olyan melegem volt.
Ezúttal Földi Zoli sempai tartotta az edzést, illetve a 19.30-kor kezdődőt Becze Zsolt sempai. Mivel azonban Visky Balázs a 2. danjára készült, ezért Zoli vele foglalkozott a bemelegítés és „kötelező” ukemi körök után. Minket, 6 kyu-ra készülőket, Géczi Szabolcs instruált. Meg kell mondjam, Szabolcs igen következetes, ügyes, és amennyire én meg tudom ítélni technikás aikidót űz, és nagyon jó tanácsokat is ad. Ha egyszer arra adja majd a fejét, hogy ő is tanítani fog, szerencsések lesznek azok, akik nála tanulhatnak.
Gyakoroltunk sankyo omotét és urát, uchi kaiten nagét, ikkyót, – csak úgy fújásképpen - iriminagét ai hamniból és shomenuchiból, kotegaieshit és még shihonagét is. Minthogy az edzés egy rövid szünettel 18 órától 20.30-ig tartott, így időben mindez belefért. Elhallgatnám az igazságot, ha azt mondanám végig bírtam a tempót a nagy hőségben. Az utolsó negyed órában bizony már a tatami széléről szemléltem, ahogy Balázs, Zoli és Zsolt különböző szabadulástechnikákat gyakoroltak a 2. danos vizsgára, Balla Beáék jo-s mozdulatsorokat, Holod Jenő és Füredy Gyuri 5. kyus technikákat, a többiek pedig 6. kyu-sakat.
Már ezerszer leírtam és talán unjátok is picit, de tipikus hibák még mindig vannak az alap technikákban. Például irimi nage uránál Szabolcs felhívta a figyelmünket rá, hogy billentés után a karunkat nem engedjük le, hanem magunk előtt tartjuk, mert leengedett karral utána igen nehéz levágni a technika végén. Aztán sankyonál meg kell, hogy legyen levágáskor a tenkan is, azt ne hanyagoljuk el, uránál pedig nagyon figyeljünk a tenkan irányára. Ugyanez vonatkozik az uchi katien nage ura változatára. Illetve itt ne feledjük el kibillenteni az ukét levágáskor és földig vezetni, mert különben ez sem lesz igazán sikeres és szép a végrehajtására nézve. Azt is hangsúlyozta, hogy a tori tartsa meg a tegatanát, az egész mozdulatsor folyamán, mert különben az uke túl közel kerül, és akkor bevisz egy atemitm, vagy valamilyen módon visszatámad és a technikának lőttek. Amit még ezeken kívül Szabolcs kiemelt az, hogy legyen bár a technikánk lassabb, de a folyamatosságot soha ne hagyjuk elveszni amiatt, hogy éppen akkor gondoljuk ki a következő mozdulatot. Az pedig létfontosságú, hogy fejben legyen meg az egész vizsgaanyag, és akkor nem lesz baj.
Jenő, mikor vele gyakoroltam a kotegaieshit, szintén felhívta a figyelmem a tegatanára, a billentésre és a megfelelő levágásra.
Mindezek után még bedobtunk pár korsó sört a srácokkal a közeli MU Színházban és annyira jó volt a parti, hogy Janával és Attilával – aki tűzoltó, de a vezetéknevét nem tudom – Kovács Attilánál, avagy Jenő szerint Rocker Zsoltinál kötöttünk ki, ahol eszmecserénket különböző frontokon folytattuk, de itt is nagy hangsúlyt kapott az aikidó. Attila még „Pavarotti kedvence” bolognait is készített nekünk, amit hajnali 3-kor nagy elánnal el is fogyasztottunk.
Remélem a fonyódi edzőtáboron kívül is lesz alkalmunk összejönni a srácokkal, akár aikidó témakörben, akár csak barátilag, mert az a két hónap nagyon hosszú lesz nélkülük.
Mondhatnám, hogy jövőre, veletek, ugyanitt, de az csak iskolai évkezdet lesz és nem tényleges, mikor remélhetőleg újra nyílik Misogis tudósításaim tárháza.
Addig is jó nyaralást mindenkinek és a technika legyen mindenkivel.
