A hosszú nyári szünet után tegnap megtörtént az első edzés, amit igen-igen sikeresnek mondhatnánk, hiszen a teljesen kezdők is nagyon sokan voltak, illetve a középhaladók és haladók is. Mondjuk a középhaladók kifejezést én elég erősnek érzem, de már nem vagyunk teljesen kezdők.
Sajnos egyéb elfoglaltság miatt csak a 19.30-as haladó edzés kezdetére értem oda és arról is majdnem lemaradtam, de azért a bemelegítéshez csatlakozni tudtam. Meg is lepődtem, mégpedig két dolgon. Az egyik, hogy nagyon sötét volt a folyosón és a tornaterem előtti részen, a másik pedig, hogy csak úgy özönlöttek kifele az ajtón a melegítő ruhás kezdők, bár volt köztük teljesen hagyományos gít viselő is.
Amit hallomásból tudok, hogy bár első edzésük volt, nagyon ügyesek voltak és igazán jól csinálták a feladatokat Gábor szenszej útmutatásának megfelelően. Viszonylag sokan voltak a haladók és a középhaladók közül is ezen az első edzésen, egyrészt segíteni a tatamik lerakásánál, berendezni a termet, másrészt az újakat biztatni, vezetni az úton, amire most léptek rá, vagy készülnek rálépni. Merem remélni inkább az első opciót választják, azaz elkötelezik magukat az aikidó szépségei mellett.
Ami a mi edzésünket illeti a bemelegítés szerintem kicsit pörgősebb tempóban zajlott, mint a szünet előtt, de az is lehet, hogy csak hosszú volt a nyári vakáció, vagy csak a szokásosnál fáradtabban érkeztem a tatamira. Olyan sokan voltunk, hogy az egyes technikáknál elég volt megfelelő helyet találni azok rendes végrehajtására, legfőképpen olyan jól megtermett legények esetén, mint én is vagyok. S mivel a többieket nem nagyon figyeltem, csak saját magamról tudok beszélni, és azt éreztem nem vagyok a legjobb formámban és a koncentráció is elfogyni látszott az edzés vége felé - legalábbis ami számunkra a vége volt, mert a hakamások, vagy hakama közeli haladók még ráhúztak vagy félórát. Igazából számomra a gyaku hamniból indított irimi nage ura tette be a kaput, vagyis az, amikor Gábor szenszej vagy kétszer megmutatta rajtam talán éppen Attilának, hogy hogy is kell megfelelően levinni a földre. Ami azt illeti még mindig nem vagyok az a fürge figura, aki lenni szeretnék, mikor egy ilyen földrevitelből kell hirtelen felállni. Az atemimről nem is beszélve, amit szintén javítgatni kellett Gyula szenszejnek is. Valahogy a lendület, vagy talán a pozitív értelemben vett agresszivitás hiányzik belőle. Tudjátok az alapállás, hogy én nem akarok senkinek ártani.
Meg kell mondjam rendesen megizzadtam az edzésen és még utána is csurom vizes lett az ingem, annak ellenére, hogy a nyár nagy részében nem hanyagoltam el az edzést, hiszen különböző dódzsókban edzettem, és ahogy láttam a többiek is elfáradtak rendesen, igaz ugyan, hogy a legtöbben három órát "koptatták" a tatamit.
Egy szó, mint száz, jó volt újra a Misogiban edzeni és nagy lendülettel folytatni az utat, amibe belekezdtünk. Aki nem hiszi, járjon utána és jöjjön el csütörtök délután 18.00-ra, a következő alkalomra.
