6 kyu-s vizsgámra készülvén vettem részt múlt hét pénteken a Harmónia Budo SE Kinizsi utcai dojójában a második felkészítőmön.
Kezdeti bizonytalanság
Tudom, hogy sokan olvastátok már tőlem azt a mondatkezdést, hogy kicsit tartottam attól az edzéstől, naptól, felkészítőtől, mert alapjában véve is izgulós fajta vagyok, de most még tetézte a dolgot a múlt heti yoko ukemi közbeni rossz esésem miatti vállsérülésem, még nem jött teljesen rendbe péntekre. Úgy gondoltam, elmegyek a felkészítőre és meglátom, tudom-e majd csinálni a dolgokat rendesen, vagy nem. S ha mégsem, akkor leülök a tatami szélére és végignézem az edzést.
Kevés az ismeretlen
Ezúttal nem csak Molnár Sándor sempai foglalkozott velünk, hanem Békési Péter sensei vezette a felkészítőnket. Mondanom sem kell, hogy a Misogi-ból most is többen voltunk, mint az összes többi klubból a felkészítősek. Nem mintha ez nagy probléma lett volna, csak akkor okozott némi zavart, amikor Péter megkért minket, hogy mindenki olyan párt válasszon magának, akivel még nem gyakorolt, és ha lehet másik dojóból, mint amelyikbe jár, mert a saját társainkhoz már hozzászokhattunk. Szerencsére vagyunk olyan sokan Misogi-n belül is, hogy volt olyan, akivel még alig voltam párban, jelesül Papp Marcell. S nem csak aikidós ismeretekkel gazdagodtam, mert ott tudtam meg tőle, hogy a Marci a Marcell becézett formája, és nem a Mártoné, mint azt tévesen nagyon sokan hiszik.
Kezdünk belejönni, bár kisebb csiszolnivalók még vannak
No, de visszatérve a felkészítőre, első feladatunk újdonsült párunkkal, egy próbavizsga szimulálása volt. Nem túl gyorsan, de azért jöttek a különböző technikák bemondásai, mint ikkyo, irimi, uchi kaiten nage, sankyo, shomen uchi, shiho nage, és bár nem mindegyiknek, de soknak omote és ura változata is. Miután mindezt toriként és ukeként is megoldottuk, jött az értékelés. E szerint alapvetően már jól mennek a technikák, ám vannak némi hiányosságok egyes területeken. Az első, hogy a beszédet kéretik beszűntetni vizsga közben, mert a legkisebb formája is bukás, a másik, hogy nem kell minden egyes technika előtt meghajolni a párunk előtt. A vizsga legelején kell egyszer a bizottság, egyszer a párunk előtt meghajolni és egyszer a vizsga végén. A harmadik, hogy gít nem igazítunk vizsga közben, még akkor sem, ha az már mindenhol lóg rajtunk. Inkább igyekezzünk úgy felvenni, hogy ne nagyon mozduljon el rajtunk. Ha mégis nagy gáz lenne, akkor úgyis szólnak a vizsgáztatók, hogy igazítsunk gít. A negyedik, hogy ne vegyük mindig fel a kezdő pozíciót, hanem ukeként álljunk fel, forduljunk szembe a torival és támadjunk. Nincs idő visszasétálni és komótosan elvégezni a technikákat. Valamennyire azért dinamikát várnak el tőlünk a vizsgáztatóink. Technikai szinten a sankyo-nál mikor elvégezzük a tenkannal a levágást, akkor ne húzzuk az uké-t, próbáljuk meg a könyökét picit inkább tolni. Az irimi nage-nál próbáljuk meg az első billentésből megcsinálni a levágást és ne állítsuk talpra az ukét, ahonnan bárhogyan tud támadni. A kotegaieshi is kérdéses volt, mert a végrehajtási mód, ahogy mi tanultunk a Misogiban annyira nem tetszett Békési Péternek, mondván szembe kerülünk az ukéval, ahonnan első dolga orrbavágni minket. Inkább lépjünk tenkant és onnan forduljunk rá a középpontjára, melyből hajtsuk végre a levágást, de úgy, hogy még véletlenül se kerüljünk az ukéval szembe. Tehát a nyitással hátra lépek és közben szabadítok, utána nyitok oldalra és levágok féle változat szerinte jó lehet, de nem a 6 kyu-s szinten. Illetve még azt említette, hogy a shiho nage-hez hasonló nyitással indítani is jó lehet még. Érdekes dolog ez, mert Kárpáti Gábor Csaba sensei, Becze Zsolt és Nagy Gyula sempaiaink pont erre az utolsó verzióra mondták, hogy ez már egy későbbi szint és a Békési Péter által haladó verziósnak tartott változatra, hogy kezdőként azt csináljuk. Mondjuk ezen nem fogunk összeveszni, csak innen látszik, ahány mester, annyi szokás, s nemcsak hogy különböző dojokon belül, hanem még egy dojóban is kicsit eltérően mutatja mindenki a technikákat.
Kötetlenül
Aztán következett párcserével a kötetlen gyakorlás, ahol javítottuk a hibákat, persze párcserével, nehogy hozzászokjunk társunk stílusához. Az uchi kaiten nage-nál a kézcserét viszonylag többet magyarázta Péter, hogy nem kell háromszor is kezet cserélni a technika folytán, csak egyszer, de azon kívül túl sok dolgot nem fűzött hozzá.
Csináltunk shomen uchi irimi nage-t is, és ott engem külön megkértek rá, hogy az uke billentését a hátsó vállam irányába tegyem meg a kitéréskor és ne rántsam előre, mert onnan nehéz hátrafele levágni anélkül, hogy egyensúlyi helyzetbe hoznánk őt.
Gyorsaság kérdése
A shomen uchi kotegaieshimnél pedig a kitéréses technikámat kifogásolták ismét, amit a normál edzés keretein belül szoktunk gyakorolni, így áttértem az ura változatra, azaz tenkant lépve, nyitva és ráfordulva az ukéra vágtam le. Érdekes volt, hogy amikor Nádor Tomival csináltuk a technikát, akkor Molnár Sándor sempai odajött és az átfordítást bemutatta rajtam, akkor minden igyekezetem ellenére úgy megcsavarta a fájós vállam a technika végi leszorításként, hogy alig tudtam a másik kezemmel a tatamit ütni, hogy „nekem már nagyon jó”. Illetve jött a „hipnotikus” fordítás, miszerint elég annyit mondani fordulj és én már fordulok is. J Aztán felbukkant Békési Péter is és ismét megmutatta a dolgot rajtam, s ezúttal a fordításnál tekert egy olyat a karomon, hogy kisebbfajta szikrákat szórtak a szemeim. S mikor csalódottságomnak hangot adtam azt mondta így legalább gyorsabban átfordultam. Ez a gyorsaság visz engem a sírba, pedig alapállapotomhoz képest már így is sokkal gyorsabban mennek a dolgok, de az ember rövid idő alatt nem lesz lajhárból kengyelfutó gyalogkakukk, bármennyire igyekszik is.
Próba és értékelés
Mikor mindezeket végigvettük, akkor jött egy újabb próbavizsga rész, ahol már volt jiu waza shomen uchi és aihamni is. Azért csak fejlődünk valamennyit, mivel ezután az értékelésnél már nem mondták azt, hogy az összes előtte elkövetett hibát újra elkövettük, bár azt megemlítette Péter, hogy a shomen uchiból nem csak irimi nage-t lehet csinálni, hanem mondjuk kotegaieshit is, vagy ne adj Isten még sankyo-t is, illetve az aihamni technikákat is kicsit jobban variálhatnánk.
Házi feladat
Házi feladatként kiszabott ránk napi 20 irimi-t, 20 tenkant, 20 irimi tenkant, 20 nage-t – amiről eddig azt sem tudtam, hogy egy lépésfajta – és kérte, hogy az uchi kaiten nage-t gyakoroljuk minél gyakrabban, amikor csak tudjuk. - Közben kaptam a kiigazítást, hogy kaitenről volt szó, ahol én nage-t írtam, mert a nage dobást jelent. A szerkesztő -
Szerintem
Alapvetően sok kis apró dolog van, még aminek össze kell állnia a vizsgáig, de én bízom benne, hogy össze is fog, mert azért azt Péter is elismerte, hogy nagy gondok nincsenek már a technikai végrehajtással. Azt már csak én teszem hozzá, hogy ha a gyakorlatok végén levő leszorításokat is tökéletesen meg tudnánk csinálni, tényleg minden sínen lenne a július 3-i kyu vizsgára.
